Walter István gyermekkorában kisvasúttal játszott terepasztalon, majd felnőve átváltott a „nagy terepasztalra”, valódi vonatokkal. Egy ideig vörös sapkában irányította a vasúti forgalmat, így jött előbb egy becenév, később egy könyvcím: Peronkakas. Mialatt végigjárta a „szamárlétrát” áhított céljáig, hogy állomásfőnök lehessen, rengeteg élményt gyűjtött össze ebből az egyszerre zárt és nyitott világból, melyeket 111 történetbe foglalva tár az olvasók elé.